(1879. Július 19.-1934. Február 8.)
író, újságíró, muzeológus, a magyar irodalom általánosan elismert és népszerű írója, szerzője
Élete
Móra Ferenc Kiskunfélegyházán született, egy nagyon szegény családban. Apja, Móra Márton szabó volt, édesanyja Juhász Anna pedig pék. A család pénzügyi nehézségei miatt óriási nehézségek árán végezte tanulmányait. A budapesti egyetemen szerzett diplomát földrajz és történelem szakon, de csak egy évig dolgozott tanárként a Vas megyei Felsőlövőn. Az ifjúsági irodalom kiemelkedő alakja volt. A párhuzamos karrierje, mint muzeológus, 1904-ben indult el, a szegedi egyesített könyvtár és múzeumban. 1917-ben nyerte el az igazgatói tisztséget, amit 1934-ben, bekövetkezett haláláig látott el. Iránta való tiszteletből napjainkban Móra Ferenc nevét viseli ez a múzeum.
Munkássága
Pályáját versírással kezdte. 1905-ben, Pósa Lajossal való megismerkedése után az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től az Én újságom című lapban írt. 1922-ig több mint 1000 írása jelent meg. Szoros barátság fűzte Juhász Gyulához. A múzeumi évei alatt 104 ásatáson működött közre, és 12 régészeti témájú cikke jelent meg. Móra Ferenc tagja volt a Dugonics Társaságnak, a Petőfi Társaságnak, a Szegedi Múzeumbarátok Egyesületének, a Magyar Szabadkőművesek Társaságának, valamint a Kisfaludy Társaságnak.
A Rab ember fiai című művét 1909-ben írta meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.